Joggal merülhet fel a kérdés: vajon miért van helye egy borászati szaklapban a rövid italokról szóló írásnak? Rögtön közlöm az indokot is: a rokonság okán. A rokonság igen régi és az alapokig nyúlik vissza. Igaz ugyan, hogy ezen italok készítésének módja, a desztilláció már ismert volt az ókorban is (Arisztotelész leírta, hogy a felforralt tengervíz gőzeinek lepárlásával kapott víz már nem sós, és id. Plinius is említést tesz gyanták kondenzációjáról), de az eljárás rendszeres alkalmazása az arabokhoz fűződik. Ők pedig bor lepárlásával állítottak elő új termékeket, köztük égetett szeszeket. Alkohol szavunk – amely valójában nemzetközi, és német közvetítéssel jutott el hozzánk, valamikor az 1500-as években – az arab al-koh’l szóra vezethető vissza. (…)
Röviden a rövidről
Szóviccnek is megjárja a cím, de minden magyarul tudó (jól tudó…) ember azonnal megérti, hogy miről olvashat a következő írásban. Nem véletlenül emelem ki a magyar nyelv ismeretét, magam úgy tudom, hogy más nyelvben a „rövid ital” megnevezés ismeretlen az égetett szeszekre. A Magyar Értelmező Kéziszótárban is csak eléggé eldugva lelhető meg a jelentés a „rövid” szócikkben: „5. Konyha Kevés vízzel főzött.~ dupla; ~ ital: tömény szeszes.” Hiába kerestem, a világhálón történő barangolás során is csupán egy magyarázat(félét) találtam, ott a kis pohárban való fogyasztásra vezette viszsza az anonim szerző az elnevezést.
Forrás:
